Duma Dániel
A húsvéti ünnepkörhöz tartozó szokások a moldvai magyaroknál

NAGYBÖJT
A hamvazószerdától húsvétig tartó időszakot nevezzük nagyböjtnek. Negyven napig tart, és Jézus negyvennapos böjtölésére, kínszenvedésére és halálára emlékeztet.
Az emberek böjtöt tartottak, ha ki akarták engesztelni Istent, kérni akarták kegyelmét, és a vele való találkozásra készültek. Az 1970-es évek előtt a moldvai csángó falvakban a böjtölés minden felnőtt emberre kiterjedt. A gyerekeknek nem volt szükséges böjtölniük, de a húsos ételeket ők sem ehették meg.
Jézus Krisztus negyven napos böjtöt tartott a nyilvánosság előtti megnyilatkozása előtt. Erre a mintára a negyvennapos böjt a IV. században alakult ki, majd II. Orbán pápa iktatta törvénybe 1091-ben.
A nagyböjt a hívők számára a megtérés és a bűnbánat ideje is.
Az önként vállalt böjt, imádság és jó cselekedetek mellett az egyház kötelezően előírja a hústól való megtartóztatást hamvazószerdán és a nagyböjt péntekein mindazoknak, akik a tizennegyedik életévüket betöltötték. A kegyelmi előkészületben az Egyház rendszeres szentgyónásra és szentáldozásra buzdítja hívőit. Jó tehát, ha nagyböjt elején meggyónnak a hívők, és minden szentmisén áldoznak. Aki magát katolikusnak vallja, annak hamvazószerda és Szentháromság vasárnapja között legalább egyszer szentgyónáshoz és szentáldozáshoz kell járulnia.
Mivel a moldvai magyarok vallása római katolikus, a nagyböjt ideje alatt Moldvában mindenkinek illik gyónni és áldozni, s gyónás előtt a haragosokkal kibékülni. Böjt idején tilos volt a lakodalom, a bálok és mindenféle zenés, táncos mulatság.
A böjti időszaknak különböző részei vannak, mint: hamvazószerda, húshagyó hét, virágvasárnap, nagyhét. Ahogy közelebb vagyunk a húsvéthoz, úgy a böjt is egyre erőteljesebb lesz.
Általában a szerdai és pénteki napokra fogadtak böjtöt az emberek, volt, aki egészségéért, volt, aki családjáért vagy más dologért böjtölt.

HAMVAZÓSZERDA
A nagyböjt első napjának hamvasszerda elnevezése utal egyrészt az e naphoz kötődő hamvazás egyházi és laikus szokására, másrészt jelzi a böjt kezdetét. A templomban a mise után az elmúlt év virágvasárnapján szentelt barka hamuját a pap megszenteli, és keresztet rajzol vele a hívek homlokára, az „Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk és porrá leszünk!” szavak kíséretében. A hamuszórás, a hamuhintés a bűnbánat ősi jelképe az ószövetségben is, egyházi szertartásként a XII. századtól vált általánossá.
A római katolikus moldvai magyarok úgy osztják be ezt a napot, hogy egy misét is meghallgathassanak, és a pap meghamvazza őket. A hamvazás után minden hívő bűnbánatot kezd el tartani, ami a húsvétvasárnapot megelőző szombat esti feltámadási miséig tart.

HAMVAZÓSZERDAI EDÉNYTISZTÍTÁS
A nagyböjtben a hívő katolikusok húst, zsíros ételeket nem ettek. Sokáig a tej és a tojás evését is tiltotta az egyház. A böjt beálltakor hamvazószerdán az asszonyok az edényeket meghamvazzák, hogy a zsírt eltávolítsák róluk. Ma már csak kevesen használnak hamut a zsírtalanításhoz, de az asszonyok nem felejtették el ennek célját, így ha másképpen is, a zsírt mindenképpen eltávolítják az evőeszközökről.
Ettől a naptól kezdve a húsvét beálltáig a zsíros ételeket nem ették meg, és a sokszor előforduló eledel a fuszulyka (bab) volt.

HÚSÉTELEK FOGYASZTÁSÁNAK TILOSSÁGA
A böjti időszakban tilos a húsos ételek fogyasztása.
A böjtös ételek közé tartozik a savanyú leves, az úgynevezett borcs (savanyúleves), a puliszka, a krumpli és a fuszulyka.
Az ételt mindig a ház gazdájának felesége készítette el. A böjti ételek szegényesek voltak és most is azok, így egyeseknek kevésbé ízlett, de ez nem volt ok arra, hogy más falatokban részesüljenek.

ÖNMEGTARTÓZTATÁS A MULATSÁGTÓL
Mivel a böjt az önmegtartóztatás ideje, ez idő alatt nem volt szabad a tánc, lakodalmat sem tartottak ebben az időszakban.
Habár a katolikus falvakban a pap ezt a regulát követte és utasított is mindenkit erre, tiltva a fiatalok szórakozási lehetőségét is, a diszkó látogatását, ennek ellenére a falu fiataljai elmendegéltek, elmendegélnek a városba, ahol kimulatják magukat. Ezt az öregebbek nem nézik jó szemmel, azt mondva, hogy a világ egyre rosszabbodik.

VIRÁGVASÁRNAP
A nagyböjt hatodik, utolsó előtti hete – a moldvai magyarok elnevezésében – a virághét, amit virágvasárnap zár.
Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe a húsvét előtti úgynevezett virágvasárnap. A római egyház elnevezése szerint Dominica palmarum, azaz pálmavasárnap. Pálmaágas körmeneteket már a hatodik században tartottak, a pálmaszentelés pedig a hetedik századtól ismert volt. A szentelt pálmát zivatar, villámcsapás, tűz és különféle varázslás ellen használták. A szentelt pálmát nálunk a barka helyettesíti, népnyelven a pimpó.
A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás ugyan, de a szentelt barkát felhasználtak rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés és villámlás elhárítására is.
Virágvasárnapra a klézseiek az úgynevezett pimpófa, a kecskefűz barkás ágait viszik szentelni. Régebben pimpószenteléskor megkerülték a templomot, majd a templomban vagy a templom előtt sor került a szentelésre. De nemcsak pimpót szenteltek ez alkalommal, hanem más növényeket is.
A pimpó felhasználásának egyik területe a vihar eltérítése. Máskor megijedt, fülfájós gyereket, néha felnőttet füstöltek meg vele
Csángóföldön él az a hiedelem, hogy a barkát szentelés előtt nem lehet bevinni a házba, mert nem fognak többé a tyúkok tojni.

NAGYHÉT
A nagyhét a nagyböjt utolsó hete, amely virágvasárnaptól húsvétvasárnapig tart. A nagyhét jelesebb napjai: nagyszerda, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat.
A nagyhét lelki és testi felkészülés a Húsvétra. Ezen a héten a böjt szigorodik, és egyre több a munka a ház körül, hiszen nem csak lelkileg kell felkészülni a nagy ünnepre, hanem a házat, a gazdaságot is fel kell készíteni erre, így a nagytakarítás ezen a héten több napon át is eltarthat.

NAGYSZERDA
Nagyszerda a betegek gyóntatásának a napja. Ilyenkor a pap elmegy a házakhoz, s azokat, akik nem tudnak felkelni, meggyóntatja.

NAGYCSÜTÖRTÖK
Nagycsütörtöktől nagypéntekig este a harangok megszűnnek szólni, ami helyett a tókát (egy erre szolgáló fadarab) verik.
Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás, amely évszázadokon át szerepelt az egyházi szertartásokban is.

NAGYPÉNTEK
Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje.
A moldvai magyarok ezen a napon kiterítették a szöveteket, esztrét (kelengyét) a napra. Azt mondták, hogy többé nem fogja a moly.
Egy másik hiedelem szerint ha ezen a napon napfelkelte előtt kiseperték az udvart, akkor egész évben a kígyó nem tudott oda bejönni.

NAGYSZOMBAT
Ezen a napon véget ér a negyvennapos böjt. Az éjjeli mise után már enni szabadott a húst . Ezen a nap is csak böjtös eledelt szabadott enni.
Nagyszombat jellegzetes szertartása a tűzszentelés. A katolikus templomokban a gyertyát, a feltámadó Krisztus jelképét a megszentelt tűz lángjánál gyújtják meg. Az előző évi virágvasárnapi szentelt barkára csiholnak tüzet,és ennél gyújtják meg a gyertyát.
A hívők ügyelnek arra, hogy ők is meggyújtsanak egy-egy gyertyát, amit égve haza is visznek. Ennek a napnak a vallásos szertartása a feltámadási körmenet, melyet a középkorban húsvét hajnalán tartottak, de az újkorban az egyház előre hozta nagyszombat estéjére. A szertartás keretén belül sor kerül a tűz meggyújtására, a körmenetre, ami a templom megkerüléséből áll a hívek által, miközben énekelnek és imádkoznak.
Ezen a napon be kell fejezni a nagytakarítást, az ünnepi ételek elkészítését, és tisztálkodni kell. A tojásfestést is ezen a napon végzik el.

HÚSVÉTVASÁRNAP
Húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, e napon ünnepelik Krisztus feltámadását. Véget ér a nagyböjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is.
Ezen a napon fontos szerepe volt a víznek. Moldvában a napfelkelte előtt keresztútra öntött vizet hasznosnak tartották a jégeső ellen. A kút körül öntött három veder víz a tisztítótűzben levő lelkek szenvedésén enyhített. Szokás volt még húsvét reggelén piros tojást tenni a mosdóvízbe, és abból mosakodni, hogy az egész család szép és egészséges legyen. Ezen a napon ették meg a legelső piros tojást is, amit viccesen egymás fején törtek össze.

ÉTELSZENTELÉS
A húsvéti szertartáshoz tartozott az ételszentelés is. A húsvéti szalonnát, bárányt, kalácsot, tojást, bort és pálinkát a katolikus hívők szentelni viszik a templomba. Az ételek megáldására még Jézus Krisztus is példát adott az utolsó vacsorán.
Az ünnep szinte áldozati jellegű eledele a húsvéti bárány, mely Krisztust jelképezi. A legrégibb húsvéti eledelek közé tartozik a tojás, ami az élet és újjászületés jelképe. Amint a tojásból új élet kel, éppen úgy támad fel Krisztus is sírjából az emberek megváltására, tehát a tojás a feltámadott üdvözítő jelképe.
A csángók a szentelt pálinkát és szalonnát elteszik és gyógyításra használják fel. A morzsákat az állatoknak adják abból a célból, hogy termékenyek legyenek.

HAVAJGATÁS
Klézsén tavasszal fűzfából tilinkát (sípot fűzfa héjából) csinálnak. Ekkor bele is fújnak, hogy a halottak tudják meg, újra eljött a tavasz, a húsvét napja.

KOLINDA
Ezen a napon 14 éven aluli gyerekek kolindálni mennek. Erre a napra előkészítenek egy fűzfabotot, melybe spirálist vágnak, egy részét a héjának így eltávolítva. A spirálist a piros tojás vizében megfestik, aztán a többi héjat is leszedik a botról. A végeredmény az lesz, hogy a boton szép, piros spirálvonal marad. Ezzel a bottal a kezükben a gyerekek meglátogatják a szomszédokat húsvét reggelén, és „Krisztus feltámadt” formulával köszöntik őket. Ekkor adományt kapnak, ami személyenként egy pirosra festett tojás és egy perec vagy másnemű sütemény. De van úgy, hogy a gyerekeknek nem tojást, hanem másvalamit adnak a hírhozásért.
A gyerekek meglátogathatják a falu minden házát, de erre nem kerül sor, hanem van, aki csak szomszédaihoz, és van, aki több mint harminc házhoz is ellátogat.
A gyerekeket illik mindenkinek befogadni és megajándékozni, ha nem, akkor az szégyennel jár és a becsület megcsonkításával.
Fel is kellett készülni mindenkinek, minél több tojást kellett festeni, másképp a sok látogató gyermeket nem lett volna mivel megajándékozni.

FELNŐTTEK KOLINDÁJA
A felnőttek is meglátogatják egymást a húsvéti ünnepek alkalmával, elbeszélgetnek, esznek, isznak és jól érzik magukat. Ezeknek a kolindálásoknak az alkalmával a szomszédok, barátok és rokonok meglátogatva egymást és elbeszélgetve felelevenítik, megerősítik a kapcsolatukat.
FEHÉRVASÁRNAP
Fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap ideje a húsvétot követő vasárnap. A római katolikus egyházban ez a húsvéti ünnepkör zárónapja. Elnevezése onnan ered, hogy a korai kereszténységben a nagyszombaton keresztelt katekumenek ekkor vetették le a kereszteléskor felvett fehér ruhájukat.

MÁTKÁLÁS
A húsvét után egy hétre következő vasárnapot a moldvai magyarok mátkázóvasárnapnak nevezik. E vasárnap jellegzetes szokása volt a komálás, mátkálás, vésározás, a fiatalok szertartásos barátságkötése, amit tojással pecsételtek meg.
A barátságkötésnek ennek a formája inkább a nőknél fordul elő, a férfiak körében ritkább.
Társadalomnéprajzi megközelítésben a mátkálás a műrokonsági kapcsolatok egyik formája, a moldvai magyaroknál és a Dunántúlon fordul még elő.
Halász Péter a szokás megtervezettsége szempontjából különbséget tesz a mai és 70 évvel ezelőtti lejátszódása közt. Szerinte a szokás valamikor megtervezett volt. Ez megmutatkozik abban, hogy 70 évvel ezelőtt egy személynek legfeljebb 4 mátkája lehetett, csak nők cseréltek egymás között tojásokat, a tojások csak írottak voltak, a lány a kiszemelt barátnővel feltétlenül mátkát váltott. Ezek a jegyek mára elhalványultak.
A tojásváltásra a reggeli mise után került sor. Általában írott tojást volt szokás cserélni. A tojás írása régen elterjedt szokás volt. Kevesen voltak azok, akik tojást tudtak írni, így ők írták a falu többi családjának is, valamilyen fizetés ellenében.
A mátkaváltás kisebb, serdülő lányok szokása volt. Életre szóló kapcsolatot jelentett a tojásváltás révén kötött barátság. Halász Péter szerint a nagylánnyá válás folyamatát segítő kapcsolat volt ez, aminek során a serdülő lány megkaphatott minden szükséges tudnivalót a nagylánysághoz, férjhez menéshez és asszonysághoz az idősebb mátkájától, hiszen a csángók hagyományos családi életében a leány is anyja között nem volt ilyen viszony.
Később az 1980-as években a szokás törvényei lazultak, részben el is tűntek. Cserélhettek már akárkivel tojást, nem volt szükséges előre megválasztani a párt.


Bibliográfia:
Halász Péter, A moldvai magyarok tavaszi ünnepköréről. In: Czégényi Dóra és Keszeg Vilmos (szerk.): Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 8. Kolozsvár, 2000.
Tátrai Zsuzsanna-Karácsony Molnár Erika, Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás kiadó, Budapest, 1997.
Balassa Iván–Ortutay Gyula, Magyar néprajz. Budapest, 1979.

Adatközlők:
Duma Andrásné Istok Ibolya, született 1959-ben Klézsén. A gyűjtés ideje: 2003 és 2004.
Lőrincz Mihályné Duma Rózsa, született 1941-ben Klézsén. A gyűjtés ideje: 2004.
Lungu Mihályné Sárig Katalin, született 1933-ban Klézsén. A gyűjtés ideje: 2004.

  Honlap  |  Tartalom  |  e-mail  |  Webmester